Irinyi 1817-ben született a Bihar megyei Albison, vegyészeti tudását a bécsi Politechnikumban csiszolta tökéletesre. Egy sikertelen egyetemi kísérlet adta az ötletet: amikor tanára kén és ólom-dioxid keverékét próbálta meggyújtani, Irinyi rájött, hogy a gyufafejben a foszfort a korábban használt kálium-klorát helyett ólom-dioxiddal kell keverni, így született meg az első zajtalan, robbanásmentes gyufa.

Találmányát 1836-ban szabadalmaztatta, a kapott pénzből tanulmányait finanszírozta, később pedig Pesten megalapította az „Első Pesti Gyújtófák Gyárát”, a kor egyik jelentős gyufagyárát. A szabadságharc idején Kossuth Lajos a löveggyártással és a lőporellátással is megbízta, amiért a bukás után börtönbüntetésre ítélték.

Irinyi visszavonultan, szinte a feledés homályában élte utolsó éveit, alig néhány fénykép és néhány eredeti, általa gyártott gyufa maradt fenn. Ma kémiai verseny, iskolák és szobrok őrzik a nevét, köztük a budapesti Műegyetem mellett álló egész alakos szobor is.

Források: Wikipédia, Hungarikum-gyűjtemény, Múlt-kor, egyetemtörténeti és helytörténeti összefoglalók

Kép: mesterségesen színezett korabeli portré