Lukin László 1926. január 30-án született Baján, zenész családban. Egy visszaemlékezésében úgy fogalmazott: „A zeneszeretet a családból jön. Szerencsés voltam, hisz apám kántorkodott, hegedült, orgonált. Édesanyám is zeneiskolát járt ember volt, tőle tanultam meg zongorázni.” A ciszterci gimnázium után a Zeneakadémián tanult, Bárdos Lajos és Ádám Jenő tanítványaként; 1950 és 1982 között a Fazekas Gimnázium legendás énektanára és kórusainak vezetője volt.

Országos ismertségét a zenei ismeretterjesztés hozta meg: a Zeneakadémián futó Mesélő Muzsika ifjúsági hangversenyein gyerekek tízezreinek mutatta meg, hogy a komolyzene történetekkel, humorral és közös énekléssel is megszerettethető. Volt tanítványai szerint gyerekként „tátott szájjal” hallgatták, ahogy Mozarttól Bartókig végigvezette őket a zenetörténeten..

Pályaválasztásában a magánélet is szerepet játszott: egy interjúban elmondta, hogy fiatalon karmesterségen, operai karrieren is gondolkodott, de végül felesége győzte meg: „nem kell karmesterség, meg operai dirigálás, legyek én csak pedagógus, úgy, ahogy azt az apám is cselekedte”. Ezt a döntést később sem bánta meg: nyugdíjas éveiben is járta az országot, tartott hangversenyeket, előadásokat, és a saját nagy családjában is a zene szeretetét adta tovább.

Videó: Lukin László lányai emlékeznek 90 éve született édesapjukra egy 2016-os beszélgetésben

Budai kötődése erős: évtizedekig a II. kerületben élt, egykori lakhelyén, a Vérhalom utcában emléktábla őrzi nevét, 2000-ben pedig II. Kerületért Emlékéremmel ismerték el munkáját. Saját vallomása szerint nem vágyott nagy címekre, csak arra, hogy „tanár úr” maradhasson, és minél több gyerek kezébe adhassa a jó zene kulcsát.

Kép: Wikipédia, Lukin László emléktáblája egykori lakhelyén, a II. kerületi Vérhalom utcában