Endrődi Sándor 1850. január 16-án született Veszprémben Kupricz Sándor néven, német polgárcsaládban; csak később magyarosította nevét Endrődira. A 19. század végére a magyar irodalmi élet egyik meghatározó alakja lett: költőként, íróként, műfordítóként és szerkesztőként dolgozott, tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, a Petőfi Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is megválasztották. Kortársai Arany János halála és Ady Endre fellépése közötti korszak egyik „vezető költőjeként” tartották számon.

Nevét ma leginkább a Balatonhoz kötik: alsóörsi, nádtetős nyaralója írók és művészek találkozóhelye volt, verseiben pedig következetesen „Pannon tengerként” emlegette a tavat. Antológiáival és tanulmányaival a magyar líra korabeli „kánonját” is formálta: Petőfi-monográfiája és A magyar költészet kincsesháza című kötete sokáig alapműnek számított, Heine Dalok könyve című művének fordítását pedig ma is a klasszikus műfordítások között emlegetik.

Élete utolsó szakaszát Budán töltötte, a II. kerület dombjai között; a kerületi helytörténet szerint az 1930-as években róla nevezték el a mai Endrődi Sándor utcát, amely a Rózsadomb egyik fontos tengelye lett. Így lett a veszprémi születésű, Balatonhoz kötődő költőből budai utcanévadó: a kerületben sétálva ma is naponta találkozhatunk a nevével, még ha a versei már ritkábban is kerülnek elénk a hétköznapokban.

Kép: Endrődi Sándor, színezett fotó – Ellinger Ede / PIM / Wikimedia Commons