A Science-ben most megjelent tanulmányban a kutatók tíz tehetséges szótanuló kutyát vizsgáltak két helyzetben. A közvetlen tanításkor a gazdák két új játékot mutattak az állatoknak, és játék közben többször is megnevezték azokat. A „kihallgatásos” helyzetben viszont a kutyák csak kívülről figyelték, ahogy gazdájuk egy másik emberrel beszélget az új játékokról, anélkül, hogy hozzájuk szóltak volna. Mindkét esetben tízből hét kutya megtanulta a játékok nevét; közvetlen tanításnál 80, kihallgatott beszédnél 100 százalékos pontossággal választották ki a megfelelő tárgyat.

A második kísérletben tovább nehezítették a feladatot: a gazdák először megmutatták az új játékokat, majd egy vödörbe tették őket, és csak ezután, a kutyák látóterén kívül mondták ki a neveket. Így időben elvált egymástól a tárgy látványa és a név, a kutyák többsége azonban így is sikerrel sajátította el az új szavakat. A kutatás vezetője szerint ezek az eredmények azt mutatják, hogy a tehetséges szótanuló kutyák rugalmasan, többféle módszerrel is képesek új tárgyneveket megtanulni, akkor is, ha „csak” hallgatják a beszélgetést.

Shany Dror, az ELTE és a Bécsi Állatorvostudományi Egyetem munkatársa úgy fogalmazott: eredményeik arra utalnak, hogy a kihallgatott beszédből való szótanulást lehetővé tevő szociokognitív folyamatok nem kizárólag az emberre jellemzők. Fugazza Claudia, az ELTE Etológia Tanszék vezető kutatója szerint ezek a kivételes képességű kutyák ritkaságszámba mennek, és tudásuk valószínűleg az egyéni adottságok és a különleges élethelyzetek találkozásából fakad. A vizsgálat az ELTE Etológia Tanszékén működő Genius Dog Challenge kutatási projekt része, amely a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Agykutatási Programjának támogatásával térképezi fel a „zseni” kutyák egyedi képességeit.

MTI, kép: Pexels