A Salon Indien du Grand Café nevű terem a Boulevard des Capucines egyik kávéházának pincéjében működött, itt tartották meg az első kereskedelmi vetítést 1895. december 28-án. A források szerint nagyjából 30–40 néző, köztük újságírók és ismerősök fizettek egy frankot azért, hogy megnézhessék az addig csak szűk körben bemutatott mozgóképeket. A Lumière testvérek Cinématographe nevű készüléke egyszerre volt kamera, másoló és vetítő – ez tette lehetővé, hogy a mozgóképet valódi közönség előtt, vászonra vetítve mutassák be.

A program tíz rövid filmből állt, mindössze néhány másodperces, hétköznapi jelenetekkel: munkások, amint elhagyják a Lumière-gyárat Lyonban, lovas mutatványosok, egy fotós kongresszus, egy kertész és egy csínytevő fiú – utóbbi, A locsoló meglocsolva a filmtörténet egyik első vígjátéki jeleneteként vonult be a történelembe. A nézők egy része állítólag meg is ijedt, amikor a vászonra érkező vonat „rájuk rohant”, annyira szokatlan volt számukra a mozgókép élménye.

A mozi születésének pontos dátuma körül ma is van némi vita, mert a német Skladanowsky fivérek már novemberben vetítettek rövid filmeket Berlinben, ám a történészek többsége szerint a Lumière testvérek párizsi estje teremtette meg a modern értelemben vett, jegyvásárlós, nyilvános filmvetítést. Innen számítják sokan a mozit mint ipart és művészeti ágat: a néhány kíváncsi párizsi néző akkor még aligha sejtette, hogy a világ egyik legnépszerűbb szórakozásának születésénél voltak jelen.

A képek AI-színezett illusztrációk korabeli, közkincs fotók és plakátok alapján. Forrás: OpenAI (DALL·E) / Kettő-Három, eredeti: Wikimedia Commons.