A csillagok és bolygórendszerek porból és gázból álló korongokban születnek, de a részleteket ma is csak modellekből ismerjük. Az óriásbolygók – a Jupiterhez vagy a Szaturnuszhoz hasonló gázóriások – születésekor először „kisöpörnek” egy rést a korongban, miközben az odaáramló anyagot ún. akkrécióval szippantják magukra. A folyamat során jellegzetes emisszió keletkezik: a hidrogénatomokban energiaszintet váltó elektronok nagyon konkrét hullámhosszon bocsátanak ki fényt, amit speciális szűrőkkel lehet megfigyelni.

Laird Close és munkatársai a chilei 6,5 méteres Magellan-távcsőre szerelt MagAO-X műszerrel keresték ezeket az akkréciós „fényjeleket”. 2025 áprilisában keskenysávú szűrővel, nagyjából két órán át több ezer felvételt készítettek egy fiatal csillagról, majd az összevont adatokon egy halvány, de egyértelműen látszó pont tűnt fel a korong két fényes gyűrűje közötti résben. Ez lett a WISPIT-2b: egy öt Jupiternyi tömegű, körülbelül 5 millió éves protoplanéta, amely csillagászati léptékkel mérve még „csecsemő”.

A fiatal óriásbolygó meglepően erősen ragyog, ami arra utal, hogy jelenleg nagyon intenzíven szív magába anyagot. A becslések szerint évente nagyjából annyit nyel el, mint a Mars legnagyobb holdjának, a Phobosnak a százszorosa. Ez az időszak azonban nem tart örökké: amikor a korong anyaga szétszóródik, a bolygó „éhezni” kezd, és lassan elnyeri végleges tömegét és külső megjelenését.

A felfedezés azért is különleges, mert mindössze a harmadik olyan bolygókezdeményről van szó, amelyet egyértelműen egy csillag korongjában sikerült azonosítani, és az elsőről, amelyet a gyűrűk közötti résben figyeltek meg. A MagAO-X műszerrel futó WISPIT-felmérés a következő években további hasonló fiatal világokat keres majd. A csillagászok reményei szerint minél több ilyen „frissen született” óriásbolygót ismerünk meg, annál pontosabban érthetjük meg, hogyan lettek a bolygók olyanokká, amilyennek ma látjuk őket.

Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló / Ujhelyi Borbála, CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet