Az Óbudai Társaskör beszámolója szerint a házigazda ezúttal is dr. Székely György zenei szakíró volt, aki személyes emlékekkel teli előadásban idézte fel Fischer Annie alakját, majd pódiumbeszélgetésen folytatta a történeteket Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraművészekkel. A hagyományt őrző Ránki-család ezután zenében is megszólaltatta a mester örökségét: fiuk, Ránki Fülöp Kodály Zoltán Marosszéki táncok című kompozícióját és Liszt Ferenc monumentális h-moll szonátáját játszotta el, olyan darabokat, amelyek Fischer Annie repertoárjának is kiemelt részét alkották.

Fischer Annie (1914–1995) Budapest szülötte, a 20. század egyik legnagyobb zongoraművésze, háromszoros Kossuth-díjas előadó, akit gyakran a „zongora poétájaként” emlegetnek. Csodagyerekként tűnt fel: tízévesen debütált, tizenkilenc évesen megnyerte a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt, majd Európa és Ausztrália hangversenytermeiben aratott sikert. A háború elől férjével, Tóth Aladár zenekritikussal Svédországba menekült, 1946-ban tért vissza Magyarországra, ahol élete végéig itthonról turnézott – felvételeit ma is újra és újra kiadják, a kritikusok pedig játékának intenzitását, lelki mélységét és természetes beszédszerűségét emelik ki.

Az emlékest egyben a magyar zongoraiskola generációkon átívelő folytonosságát is megmutatta. Fischer Annie a Liszt–Thomán–Dohnányi-vonal folytatójaként tanult a Zeneakadémián, míg a róla megemlékező művészek – Ránki Dezső, Klukon Edit és fiuk, a 1995-ben született zongoraművész, Ránki Fülöp – ma ennek a hagyománynak az élvonalbeli képviselői, itthon és nemzetközileg egyaránt. Az Óbudai Társaskör évről évre megrendezett Fischer Annie-emlékestje így nemcsak egy legendás művésznek állít emléket, hanem élő bizonyítéka annak is, hogy a magyar zongoraiskola nem vitrinben őrzött relikvia, hanem ma is lüktető, inspiráló tradíció.

Kép: Facebook/Nagy Boglárka