A Nap mágneses tere pajzsként védi a Földet az űrből érkező nagyenergiájú töltött részecskéktől: amikor erősebb a naptevékenység, kevesebb kozmikus részecske éri el a magaslégkört, így kevesebb trícium keletkezik. A ritka hidrogénizotóp vízmolekulákba épül be, hó és jég formájában felhalmozódik a mindig fagyos területeken, ezért a mélyre fúrt jégmagok valójában időben visszanyúló napaktivitás-naplót rejtenek.

Az ATOMKI kutatói az elmúlt években az Alpokban, Grönlandon és most a kirgiz hegységben is vettek jégmagmintákat, amelyeket Debrecenben, az intézet laborjaiban mérnek és értékelnek ki – ez a folyamat akár éveket is igénybe vehet. Idei nyári publikációjukban, a Journal of Geophysical Research: Atmospheres hasábjain azt mutatták ki, hogy a napfolttevékenység erősödésekor a Nap mágneses tere valóban leárnyékolja a kozmikus sugárzás egy részét, ami mérhetően alacsonyabb tríciumszintet eredményez a légkörben.

A módszerrel nagyjából 120 évre visszamenőleg lehet természetes eredetű tríciumot vizsgálni, a II. világháború végétől azonban megzavarják a képet az atom- és hidrogénbombakísérletek, az atomerőművek és más emberi tevékenységek. A kutatók ezért elsősorban az 1953 előtti időszakra koncentrálnak, amikor a légköri trícium még nem tartalmazott jelentős mesterséges komponenst.

A csapat újabb expedíciókat tervez a Föld tartósan fagyos térségeibe, hogy friss jégmintákkal pontosabb, globális képet kapjanak a trícium természetes szintjéről és a napciklus helyi lenyomatairól, valamint tovább finomítsák a mostani méréseket és modellszámításaikat.

MTI, Kép: Pexels