1965 és 2025 között összesen tíz szárnyashajó szolgált Magyarországon, időnként három típus is közlekedett egyszerre a Dunán – idézte fel az InfoRádiónak Balogh Tamás hajózástörténeti szakíró. Elmondta: a hordszárnyas technológia gyökerei az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza. Az olasz mérnökök már ekkor felismerték, hogy a repülőgépszárnyhoz hasonló profil felhajtóerőt generál a vízben is, így a hajótest kiemelkedik, és jóval kisebb ellenállással halad. Az első működő típust Enrico Forlanini alkotta meg 1906-ban, amely 68 km/órás sebességet is elért. Magyarországon 1933-ban kezdődtek a kísérletek, amikor Fényes Kornél sporthajója többször is megtette a Budapest–Bécs távot.

A hazai gyártás az 1950-es években vett lendületet: a váci Magyar Hajó- és Darugyárban több prototípust is megépítettek, ám a KGST döntése alapján a magyar fejlesztéseket leállították, és szovjet konstrukciókra kellett átállni. Így kerültek szolgálatba a Sirály-, a Meteor- és a Poleszje-sorozat hajói, amelyek évtizedeken át meghatározták a Duna gyorsjáratait. Bár néhány tragikus baleset is történt, Balogh Tamás szerint a szárnyashajózás alapvetően biztonságosnak számított.

A mostani kivonás okait a szakértő inkább az orosz gyártmányú hajók szervizelési nehézségeiben látja, mivel az alkatrész-utánpótlás a jelenlegi helyzetben jóval bonyolultabb, mint korábban. Nyugat-Európában pedig már szinte egyáltalán nem gyártanak vagy üzemeltetnek ilyen konstrukciókat.

A még megmaradt két magyarországi szárnyashajó a jövőben csak különjáratként közlekedik tovább, és várhatóan addig maradnak üzemben, amíg el nem érik átlagos, 25–30 éves élettartamuk végét.

Fotó: Mahart Passnave