A darab nem egy ember története. Mindannyiunk története – akik ugyanazokat a kérdéseket hordozzuk, más alakban. A mozdulatokban az egyéni sorsok összeolvadnak, és a közös emberi tapasztalat rajzolódik ki: keresés, találkozás, elszakadás, megértés.

A tangó ebben az előadásban séta, lelkek között. Együtt mozdulni, együtt hallgatni, együtt vinni a súlyt – ez a valódi kapcsolódás. Az ölelés a legősibb gesztus: véd, emel, tükröz. A színpadon újra és újra visszatér, más alakban, más szereplőkkel – mégis ugyanaz marad: az emberi egység megtestesülése.

Az idő előrehaladtával a mozgás letisztul. A fiatalság viharai után jön a megértés, majd a lecsendesülés. Az idő nem vesz el – rétegeket rak ránk, amelyekből bölcsesség lesz. A végén már nem akarunk birtokolni, nem akarunk választ kapni – csak lenni.

A „Létezés” nem ad történetet. Tükröt tart. A néző önmagát látja meg benne – gyermekként, szeretőként, keresőként, tanulóként, majd elfogadóként.

Előadó: Argentin Tangó Táncszínház

Szereplők:
Budai László – Hegyi Maya
Tűz Zsuzsa
Benczúr Máté – Gaál Anna
Molnár Ádám – Kiss Hanna
Martin Havrilla, Mersits István – Ősz Evelin, Vincze Zsuzsanna
Gajda Dénes – Kőrösi-Dénes Erna

Rendező, koreográfus: Budai László
Rendező asszisztens: Hegyi Maya
Jelmeztervező: MAIA
Zenei szerkesztő: Mádi László
Technikus: Sipos Tibor

Kép: Nemzeti Táncszínház