A turistamagazin.hu. cikke szerint kullancslegyek egyes fajai röpképesek, mások csak csökevényes szárnyakkal rendelkeznek, esetleg egyáltalán nincsenek is szárnyaik. De olyan is akad köztük, amelyik a gazdaállatra érve eldobja szárnyait és élete hátralévő részét annak szőrzetében vagy tollazatában éli le.

A kullancslegyek masszív felépítésűek, leütni nehéz őket, lábaik pedig kifejezetten kapaszkodáshoz fejlődtek. Nevüket legjellemzőbb gazdaállatuk után kapták, a hazai erdőségekben így leggyakrabban a ló- és szarvas-kullancsléggyel lehet találkozni. A legfélelmetesebb talán a 6-9 milliméteresre növő ló-kullancslégy, aminek gyakorlatilag meg se kottyan, ha az ember rácsap. A lovakon kívül a szarvasmarhán is megtelepszik, embert viszont ritkán szemel ki magának gazda gyanánt.

A másik Magyarországi röpképes faj, amivel egyébként az ember gyakrabban találkozhat, a szarvas-kullancslégy. Ez kicsit kisebb az előző fajnál, 5-7 milliméter hosszúra nő meg. Jelenléte olykor tömeges, csak úgy söpörni lehet túra közben az ember ruhájáról őket. A szarvas-kullancslégy kevésbé szívós, mint a ló-kullancslégy, ujjaink között is megölhetjük, viszont gyakorlatilag hangtalanul repül, és ha megtalálta a gazdaállatát, akkor eldobja szárnyait, és belefúrja magát a gazda bőrébe. Mivel a teste vékony és rugalmas, komplikált egyben eltávolítani.

Vérszívásukkal mikrobiális élősködőket is terjeszthetnek, marásuk után több napig tartó fájdalmas, viszkető duzzanat is maradhat. Veszélyes betegséget okozó kórokozók terjesztése nem jellemző, bár volt már rá leírt példa is. A legtöbb kullancslégyfaj késő nyáron/kora ősszel a legaktívabb, de előfordulhatnak szinte az egész évben – a fagyos napokat leszámítva.

Védekezni ellenük a megfelelő ruházattal lehet: viseljünk jól záró hosszú nadrágot és hosszú ujjú felsőt. Ez egyébként a nagyobb egészségügyi kockázatot jelentő kullancsok miatt is javasolt.

Borítókép: Captainpixel/Wikipédia